Dzsudzsák nélkül is legyőzte a svédeket a válogatott

Faragó Richárd éppen felvetette kommentárjában, hogy nem lehetne-e, hogy ezúttal mi rúgjunk utolsóperces győztes gólt a svédeknek. Jól sikerült a mondat vége, hiszen mire feltette a kérdést, már 2:1 állt az eredményjelzőn. Az első gólunkat szerző Szabics helyére vérfrissítésként beállt Priskin Tamás a jobb szélről bevitte a zsibbadtan mozizó svéd védők mögé, majd az alapvonaltól két csel után hibátlanul középre csavarta az érkező Rudolfnak, aki jól érkezett a kapu elé és bevágta.

Dzsudzsák 94. perces finn góljához mérhető pillanat volt, és három pontot jelentett. Hajnal kihagyott tizenegyesére ekkor már senki nem emlékezett.

Jó ötlet hungarikummá tenni az utolsó pillanatos győztes gólokat. Ez mindenképpen jobb, mint az elmúlt évtizedek vállogatottjai, akik az utolsó 10 percet lélekben már a zuhany alatt, Eisemann gyúró markában, vagy éberkómában töltötték.

Az idióta védelmi hibák ezúttal jórészt hiányoztak, vagy büntetlenül maradtak, ez mindenképpen a tartalékos védelem érdeme.

A Dzsudzsák helyén kipróbált Stieber első válogatott meccsén még határozatlanul játszott, de ez még belefért.

A győzelem ellenére minimális esélyünk maradt csak a lengyel-ukrán rendezésű Európa-bajnokság döntőjébe kerüléshez. Ez csak azon múlik, hogy a svédek veszítenek-e még pontokat, valamint le kell győznünk Moldovát és Finnországot.