A Macskahal meg utoljára

Hogyan is lehetne, hiszen az utóbbi hónapokban Dzsudzsák Balázs neve összeforrt a dagesztáni klubéval. Többször is (8) pályára lépett ez idő alatt, nemegyszer kezdőként. Látványos kulcscsont-törésével örökre felírta magát a klub új történelmének lapjaira. Káprázatos góljaira minden szurkoló élete végéig emlékezni fog (aki ellátogatott a nyílt edzésekre - bajnokin sajnos még nem volt alkalma lőni, pedig tervezte).

Azért sem lehet így vége a dagesztáni szép napoknak, mert Balázs soha nem hagyná cserben barátait: Roberto Carlost, Buszufát, és még többet is tudnék írni.

Ott van még a kialakult kötődés magához a helyhez, a Dagesztán szíveként dobogó "Dinamó" katlanhoz, ahol annyiszor (4) megfordult Balázs. Ne becsüljük alá a fergeteges hangulatot varázsoló szurkolótábor, a "Vad Had" (Дикая дивизия) visszatartó erejét sem, őket senki nem kérdezi, hogy elengedik-e Dzsudzsit?

Szintén az átigazolás ellen szól, hogy még számos Джуджак mez van eladatlanul az Anzsi szuvenírboltjának fizikailag létező, és nemrég az interneten is megnyílt, virtuális polcain egyaránt. Felelőtlenség lenne.

Meg aki elhiszi, hogy van a Dinamó Moszkvának 19 millió eurója, na az se normális. Hát honnan?

Ha a nyilvánvaló tények dacára (nincs aláírt átigazolási szerződés!) mégis igaznak bizonyulna a Dinamóba igazolás híre, akkor megesszük a stoplisunkat. Vagy nem is, inkább soha többet nem írunk erre a blogra! Ez az! El a kezekkel!